A Ludas többek között Halász Géza. Akit már kora gyerekkorában megfertőzött a humor. Még piros nyakkendős úttörő volt Szolnokon és helybéli uszoda egyik reménysége, akinek az volt a szerencséje, hogy néhány osztálytársa és sporttársa jó humorral volt megáldva, amit Géza nagyon élvezett. Több kevesebb sikerrel maga is beszállt a viccelődésbe, és ettől kezdve már nem volt megállás.
Később közgazdász lett, informatikát tanított az akkor még Marx Károly nevét viselő közgazdasági egyetemen, volt könyvkiadó, de a humor mindvégig ott volt, kísértette. Addig-addig, amíg grafikai szerkesztője lett egy tavaly június óta havonta megjelenő humoros lapnak, a Ludas Mátyásnak.
– Nagyon vidám gyerekkorunk volt. A Szolnoki Dózsában úsztunk, a Damjanich uszodában. Eszméletlen jó csapat volt, szinte mindenki nagy humorzsák. Én nem annyira. Volt, aki ontotta a vicceket, csak én egyet sem tudtam megjegyezni.
– Jó de a humor nem egyenlő a viccekkel.
– Nagyon nem. Engem inkább a humoros történetek érdekeltek. Faliújságot szerkesztettem humoros történetekkel. sőt kis jeleneteket írtunk, hogy majd színpadra visszük, amiből nem lett semmi, de jókat nevettünk, amikor próbáltunk.
– De te aztán nem megírni akartad a történeteket, inkább a rajzokban, a karikatúrákban jelenítetted meg a gondolataidat.
– Az tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy a Verseghy Gimnáziumban volt egy matematika tanár, aki humoros történetekkel oldotta a tanítást.
Egyik története Pythagoras-tételhez kapcsolódott, mely szerint a tételt a szamarak hídjának nevezték, mert ha valaki nem tudott válaszolni a vizsgán, ez volt a mentőkérdés. Aki már ezt sem tudta, az végképp szamár volt. Megrajzoltam a történetet, egy szamarat, ami éppen átmegy a hídon. Mikor végeztünk a gimiben, karikatúrát készítettem az osztálytársaimról, és összeállítottam ezekből az osztálytablót. Ja, és a Szolnoki Néplap is közölte néhány karikatúrámat. Aztán az egyetemen már rendszeresen rajzoltam, a Közgazdász című egyetemi lapban.
– Ettől kezdve a humor, a karikatúra az életed részévé vált. Egyike voltál azoknak az úttörőknek, akik az informatika segítségével divatba hoztad itthon a számítógépes grafikát. Ha jól tudom, ez hozta meg számodra az igazi sikert és az ismertséget.
– Ez valóban így van, díjakat nyertem tekintélyes hazai és nemzetközi karikatúra pályázatokon, egy napilap hétvégi melléklete évekig rendszeresen közölte a munkáimat.
– Tavaly tavasszal egy napon csengett a telefonod, és egy hang azt kérdezte, van-e kedved egy hamarosan megjelenő humoros lapnál szerkesztői munkát vállalni.
– Az igazság az, hogy akkor én már hallottam arról, hogy a régi Ludas Matyi reinkarnációjáról beszélnek, de azt gondoltam, hogy manapság képtelenség papíralapú sajtóterméket a piacra vinni. De a telefonhívás után mégis belementem. Mindig is szerettem volna egy humoros, inkább szatirikus lapot szerkeszteni.
– Miért éppen rád gondoltak.
– Évek óta elnöke vagyok a Magyar Újságírók Szövetsége karikatúrista szakosztályának. Sok karikatúristával dolgozom együtt, a régi Ludasosok közül Sajdik Ferenccel és Krenner Istvánnal, az újak közt Pápai Gábor, Marabu, Fenekovács László, Deák Kázmér, Szerényi Gábor, Mező István, Békési Joe, Nemes Zoltán, Rák Béla és nem utolsó sorban Bélabátyó és Tónió alkotják csapatot. Jól ismerjük egymást, tisztában vagyunk egymás kvalitásaival, és szerkesztőként az én dolgom a szerzőket bevonni a lap munkájába. Ezenkívül azt hiszem, elismerik a szakmai hozzáértésemet, ami ehhez a pozícióhoz feltétlen szükséges.
– Azt mondod, hogy mindig is vágytál szatirikus lapot szerkeszteni. A Ludas Mátyás nem egészen felel meg a szatirikus lap követelményeinek. Inkább vicces, szórakoztató újság.
– Sajnos egy újságcikk keretei nem teszik lehetővé, hogy néhány idevágó fogalmat tisztázzunk. Röviden annyit tudok mondani, hogy a piac kevésbé preferálja a mélyebb, az elgondolkodtatóbb írásokat, rajzokat. Ami nem azt jelenti, hogy a Ludas Mátyás teljesen elzárkózna ezektől. Mint, ahogy a közélettel kapcsolatos témák is helyet kapnak a lapszámokban. De célunk elsősorban valóban a szórakoztatás.
– A fiatalok szinte kizárólag a neten tájékozódnak. Őket azért megpróbáljátok valahogy becserkészni?
– Ez bizony nem könnyű. De azért vannak ötletek. Például egy-egy megjelenő írás mellé QR-kódot teszünk, aminek segítségével megnézhet egy videót, vagy meghallgathatja az érdeklődő, amint a szerző maga olvassa fel az írását. Vagy egy, a lapban megjelenő karikatúra melletti QR-kód segítségével láthatjuk a rajz mozgó változatát is. Szóval igyekszünk a meglévő és a reménybeli olvasóink kedvére tenni. Reméljük, megéri.
Szerző: kiván
Kiemelt kép: Deák Kázmér rajza Halász Gézáról
